Reakció Egypercesben

Annyira nagyon vártam már a kampánycsend végét, mert most végre világgá kürtölhetem, hogy bármi is lesz a választás számszerű végeredménye, holnaptól aranykor köszönt hazánkra!

A FIDESZ ugyebár megnyeri a választásokat, és ez már önmagában garancia, hiszen megmondták, hogy "nagy dolgok vannak készülőben" és "hétfő reggel egy más országban ébredhetünk". Továbbra is parlamenti erő marad az MSZP, akik úgy is "gyarapodó országot" tudtak építeni, hogy olykor-olykor saját bevallásuk szerint is elkúrták a dolgokat. Gondoljunk csak bele, milyen pazar ellenzék lesz ez a 8 év kormányzati rutinjával felvértezett kis brigád, ha a következő négy évben jobban odafigyelnek majd a melóra! Akik pedig az előző sorok után is kételkednek a nemzet felemelkedését vizionáló jóslatomban, azok figyeljék a kezem, mert most húzom elő az aduászt: országgyűlési frakciót alapít a JOBBIK is, akik akkor is megvédik majd a magyarság, az IGAZ MAGYARSÁG "szebb jövőjét", ha a FIDESZ és az MSZP - valami fatális véletlen folytán - bakizna néha-néha. Teljesen lényegtelenek tehát az arányok, mert ilyen alapanyagból egyszerűen nem lehet rossz cuveé-t alkotni. Mit cuveé-t!? Bikavért!

Én tehát ma este teljesen nyugodtan fekszem be a most még talán kényelmetlennek tűnő ágyamba, mert TUDOM, hogy holnap egy új kor hajnalára ébredünk. Éppen ezért mindenkinek azt javaslom, hogy ma éjjel aztán már tényleg merjünk nagyot álmodni! 

Örkény István: NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE!

Körülbelül száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!
 

Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen - azt jelzi majd a harangkongás - néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz az a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria.
 

Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait. "Dunainak" azért fogják hívni a köztársaságot, nehogy összekeverjék egy másikkal, az Alsórajnai Magyar Köztársasággal. Ez utóbbit akkor se magyarok lakják majd, hanem kopott öltözékű, elnyűtt alsórajnaiak, akik csak kabalából vették föl a magyar nevet.
 

Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a "magyar" szó - potom száztizenöt év alatt - igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
 

"Magyarni" franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: "Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam." És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: "Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és..." (Itt egy csúnya szó következik.)
 

Más példa: "Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: "Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe."
 

Továbbá: "Anyuka, mehetek magyarni? - Magyarhatsz!" - lettül azt jelenti, hogy egy kisfiú elkéredzkedik moziba, s az édesanyja, némi habozás után, elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc éven felüliek látogathatják.
 

De hagyjuk a külföldet! Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a "vanília" helyett, mely idegen szó, a "háború" megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:
 

Eper
Puncs
Háború
Csokoládé
 

Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.